Edward által küldött, időrendi sorrendben második lemez a szép esztétikus borítójú Bluesand.
- Az előző, Friendsitar CD után, valami hasonlóra számítottam, ahhoz képes egy igazán különlegesnek mondható hanganyaggal találkoztam, ahol a lemezt hallgatva soha nem lehetett előre tudni, hogy mi fog történni a következő percben. Stílusok, és vele a legkülönbözőbb hangulatok váltakoznak, soha egyszerre eddig máshol így meg nem szólaló hangszerek gazdag kombinációjával közölve. A különleges hangszerelés elkényezteti a finom fülű zenehallgatót. Gazdag stílusjelenlét és stíluskombináció egy időben, egymás mellett, egy szépen megkevert lemezen, bár el kell mondani, hogy a vokál egy pár helyen mostohán lett kezelve a végleges mixnél.
- A CD hangulata Post Hippi szerű érzésekkel indít utunkra, átvisz a Szaharán egészen a partoknál hullámzó tengerig indiai, afrikai, Blues szerűen ringatva, dzsesszes ráfutásokkal és néha rockosan lüktetve. Táncoló arabokat, afrikaiakat, keletieket, nyugatiakat, jelenít meg a zenével lelki szemeink előtt, miközben magával ránt, nekem zenél, hozzám beszél, rám hat, mozgatva a hallgatóban az autentikus rave embert.
- Érdekes, hogy nem a lemez legelejére vannak szerkesztve a legjobb számok, hogy hatásvadász módon azonnal leüsse a hallgatót a lábáról, hanem fokozatosan van adagolva, egyre összetettebb, egyre meglepőbb dolgokat kombinálva, megmutatva a jó ízléssel eltalált, különleges stílusfúziókat. A következő számok újra csak más és más érzéseket keltenek, mint az előzőek, szokatlan és megint csak újfajta dolgokat ad, egyre bátrabban, egyre merészebben játszva velünk. A lemez közepén az ember már egészebb befogadóvá lágyul, teljesen nyitva van, feltétel nélküli bizalommal elfogad bármit, amit kap, olyan meglepő és fordulatos dolgokon esett már át az utazás alatt.
- A Powellel együtt zenélő muzsikusok hol szilárd hátteret adnak a szólóknak, vagy maguk is szólóznak, akár egyszerre is, mindegyik megmutatva saját mesterségbeli tudását. Nagyszerű felállás. A korongon nem zene van, hanem élmény. Az összecsengő szokatlan rezgéskombinációk adta hangélmény. Döbbenetesen sokszínű, teljesen szokatlan, eddig soha nem volt nem létezett hangok adta érzéscsokor. Nem túlzok, komolyan mondom, de ez meghallgatgatás után érthető.
- A Közreműködő zenészek között ismerős lehet a bőgős Scott White neve, akivel korábban a Friendsitar lemezen is együtt dolgoztak már. A remek muzsikusok egymásra érzése és a hangszerelés szokatlansága egy egészen egyedi hangzásvilágot at a Bluesand-nak
Patrick Feldner - dobok, percussion, kalimba, hang effektek Scott White – nagybőgő Friedemann Zintel – tabla Karin Gelnarová – ének Mario Reithofer - fender rhode